Bevezetés

*Leila szemszöge*

Leila Williams vagyok.Négy éve az egész családom meghalt egy autóbalesetben.Anyukám, apukám és az öcsém Michael.Mindennap kijárok a sírjukhoz.Úgy érzem, hogy kötelességem.Amikor elmentek otthonról összevesztünk, csak az öcsémtől váltam el harag nélkül.Igazából a családomba még beletartozik a bátyám is, de miután árvák lettünk ő elment.Már 19 éves volt ezért nem kellett árvaházba mennie, de nekem igen.Adam nem volt hajlandó arra, hogy a gyámom legyen.Végül is megértem.Én 14 éves voltam és elhagyott.Óriási trauma volt mindkettőnknek.Ezt ő úgy kezelte, hogy elmenekült, de én nem tehettem ezt, mert árvaházba dugtak, ezért inkább az alkohol és a cigi világába menekültem, amikor csak tehettem és ezt most nem úgy kell érteni, hogy alkoholista vagyok.Nem, nem vagyok az csak egyszerűen szinte minden este kiszöktem a barátaimhoz az árvaházból, de ezek nem csak olyan átlagos barátok voltak, hanem eléggé rossz társaság.Tudtam, hogy nekem nem kéne velük lógnom, de ők ugyanazon mentek át, mint én.Igazából nem is voltunk rendes barátok csak összejártunk, hogy ne legyünk egyedül, hogy legyen kivel bulizni és, hogy gyorsabban teljenek a napok.Egyetlen lány volt, akivel különösen jóban voltam ebből a csapatból.Kipróbáltatták velem egyszer a drogot is, de nem süllyedhettem ennyire mélyre.Max arra volt jó, hogy egy ideig minden problémát elfelejtsek, de erre pont olyan alkalmas a pia is és az igazat megvallva nekem nem jön be a drog.Szörnyű volt ez a négy év, de valahogy túl éltem.Ebben nagy szerepe volt az egyetlen normális barátnőmnek, sőt talán azt is mondhatnám, hogy az egyetlen barátnőmnek.Mindig próbált kihúzni a szarból.Hát néha sikerült, néha nem.Scarlettnek hívják és egyszerűen imádom.Állandóan velem volt, amikor szükségem volt valakire.Neki köszönhetem, hogy túléltem ezt a négy évet.Ez az utolsó éjszakám az árvaházba, mert holnap van a 18. szülinapom és végre eltűnhetek innen.A jövőmmel kapcsolatosan csak annyit tudok, hogy amint kiteszem innen a lábam, elmegyek Scarlettel és a barátommal, Nickkel a régi házunkhoz, mert én örököltem meg.Igen van egy barátom.Nem nagy a szerelem, de legalább nem vagyok egyedül és még jól is bánik velem, ahhoz képest, hogy drogos.Mondjuk félek szakítani vele, mert képes helyben megtépni, de lehet, hogy hamar eljön az ideje ennek is.Már sokat gondolkodtam a szakításon, de nincs elég merszem hozzá, talán lesz valamikor.TALÁN.A pénzzel mázlim van, mert a szüleim vagyonának a felét én kapom meg, a másikat pedig a bátyám, de eddig nem nyúlhattam a pénzhez, mert még nem voltam 18.Ha kikerülök innen, lehet hogy felkeresem Adamat.6 óra van.Ideje indulni anyuékhoz.Gyorsan felkapkodtam a cuccaimat és kimentem a buszmegállóba.A busz pont a temetőtől pár percre tesz le ezért nem tart sokáig az út.Van egy ház nem messze a temetőtől, aminek gyönyörű virágoskertje van és mindig innen csórok különböző virágokat, majd megyek a sírokhoz.Apuéknak köszönök és mondok pár szót, de a tesómmal órákat beszélek.Tökéletes hallgatóság volt mindig is és ez a halála után sem változott meg.Olyan mintha még mindig velem lenne.Mintha minden nap mellette aludnék el és kelnék fel.Egy ideig pszichológushoz kellett járnom, de mindig ellógtam.Az elején rendesen jártam, de a végén már leszartam az egészt, mert nem segített és inkább kijártam a temetőbe.Ez volt az egyetlen menedékem.Mike sírja mellett ültem és könnyeztem.Mindig ezt váltja ki belőlem ez a hely.Rápillantottam a telefonom kijelzőjére, ami este kilenc órát mutatott.Elindultam az árvaházba, hogy minél hamarabb elteljen ez az éjszaka, az utolsó éjszakám ebben a nyomornegyedben.A cuccaimat már két napja összepakoltam.Gyorsan elvégeztem az esti teendőimet és a telefonom fülesét bedugtam a fülembe.Hihetetlen, de Skrillexre aludtam el.Reggel eléggé fel voltam pörögve.Elintéztem a papírmunkát és kimentem az árvaház elé, mert ott várt rám Nick.Segített kivinni a táskám, nem mintha olyan sok cuccom lenne, de legalább kicsit úriemberként viselkedett.Scarl küldött egy sms-t, hogy 2perc és megérkezik.Bepakoltunk a csomagtartóba, majd elindultunk az otthonomhoz.Egy egyszerű, kis családi ház volt, olyan környéken, amilyet a filmekben szoktam látni.Nyugodt légkör.A szomszédos házakat csak egy bokorsor választja el egymástól.A ház előtt van egy kis kert és nincs kerítés.A hátsó udvarban van egy medence és pár darab fa.Nagyon sok emlék fűz ide.Amint beléptünk az ajtón számomra szörnyű látvány fogadott.Az otthonom úgy élt emlékeimben, mint az a hely, amit anya folyamatosan takarít és tökéletesen tiszta.Most pedig dohos szag járja át és mindenhol műanyag zacskóval letakart bútorok és porcicák voltak.

-Hát itt van mit takarítani.-jelentette ki Scarl elég sokatmondó hangon.-De nyugi!Mi segíteni fogunk, ugye Nick?!-nézett az előbb említett fiúra, aki elfintorodott.


-Öhmm...sajnos ma nem érek rá, mert...öhmm...csak...dolgom van.-nyögte ki végül és adott egy puszit arcomra, majd kiviharzott az ajtón.Értetlenül álltam egy helyben, miközben Scarl az arcomat fürkészte.


-Nem izgat.-jelentettem ki és a régi mosókonyhába mentem a takarító cuccokért.Mázlimra még jó állapotban voltak és belekezdhettünk a takarításba.Jó volt, mert kicsit eltereltem a gondolataimat Nickről.Nagyon jól éreztük magunkat egész nap.A házimozit lehoztuk a padlásról és max hangerőn hallgattuk a HITS rádiót.Nagyából végeztünk és négy óra körül Scarlett haza ment.Még kipakoltam a padlásról lehozott cuccokat és egész jól berendezkedtem.Még el kell menni pár dolgot venni.Nyolc órakor úgy döntöttem, hogy elmegyek kaját vásárolni, mert éhen haltam.Bezártam a bejárati ajtót, és lementem a lépcsőn.Már sötét volt és láttam, ahogy kirajzolódik valakinek a körvonala az éjszakai feketeségben, amint a kiskert füvében ül és egy szál cigit szív.A felismerés halvány szikrája tűnt fel, majd kicsit megijedtem, hogy vajon ki is lehet.


-Szia!-hallottam meg barátom hangját és egy óriási kő esett le a szívemről.


-Cseszd meg Nick!-mondtam kicsit nyugodtabban és mellé sétáltam, mire ő felállt és megfogta a derekam, majd olyan közel húzott magához amennyire csak tudott.


-Oké!Kit?-suttogta  szinte ajkaimba, de ez után nem éreztem semmi bizsergést, mint amit elvileg kéne.


-Ne legyél hülye!-mondtam nevetve és próbáltam a szemébe nézni, hogy komolyan hangozzon, de ez a sötétség miatt nem igazán sikerült.


-Te vagy a hülye!Kurva!-a hangja nagyon komoly volt, amitől nálam felment a pumpa és teljesen betelt a pohár.


-Jó!Kösz!Élveztem a kapcsolatunk, de menj a picsába!Nekem már nincs kedvem ehhez.Te semmit nem teszel értem.Szörnyen nagy seggfej vagy!-dühödtem fel és kezdtem el kiabálni vele, mire pofon vágott én pedig elfeküdtem a földön, de felálltam.Az élettől már túl sok pofont kaptam ahhoz, hogy most feladjam.


-Te kis csitri!Mi gondolsz magadról?Menj a picsába!-emelte fel ő is a hangsúlyt és újra meg újra megütött.Megint a földön kötöttem ki, de most már nem tudtam felállni.A végtagjaim ólomsúlyúvá nehezedtek és moccanni sem tudtam.Csak a fájdalmat éreztem.Sikoltoztam amennyire csak tudtam, de nem igazán volt hangos, mert alig találtam meg a hangom.Míg a földön elterülve hemperegtem rugdosott ott ahol ért, majd egyszer csak letérdelt mellém és a zsebében kezdett kotorászni, majd mikor megtalálta azt, amit keresett előhúzta kezét a zsebéből és ha jól láttam egy kés volt benne.Rögtön meg is bizonyosodtam arról, hogy az egy kés, mert a combomba szúrta.Belém hasított a hideg penge és kicsordult a vérem.Aztán a hasamba szúrta, majd végighúzta arcomon, ami szörnyen fájt.Éreztem ahogy a bőröm felreped ott, ahol felvágja és megered a vérem.Könnyeimmel vegyülve folyt végig arcomon és fertőtlenítette a sebet.Aztán Nick felém kerekedett és vadul tépte ajkaimat, majd megszűnt a nyomás, már nem éreztem magamon a fiú súlyát, de a fájdalom nem múlt el.Hallottam ahogy Nick egy kiáltást folyt el.Csattanásokat is hallottam, amiből arra következtettem, hogy verekedik valakivel, de amikor sikerült kinyitnom a szemem már semmit sem láttam.Hirtelen karokat éreztem meg magamon, majd felemelt a fűből és valami puhára tett.Próbáltam felismerni, hogy hol vagyok, de nem sikerült felfognom.Csak hangokat hallottam.Több ember hangját, méghozzá fiúkét.Olyan négyen, öten lehettek.


-Vigyük kórházba!-mondta az egyik, de a folytatást nem hallottam.A hangok olyanok voltak, mintha víz alatt lennék és a felszínen beszélgetnének és aztán teljesen elhalkult a világ, mert elragadott a sötétség és elájultam.