*Harry*
Mikor kirohantam Leila házából, hirtelen hiányérzetem támadt.Alig ismerem és máris az ujja köré csavart.Már a kórházban rájöttem, hogy ez lesz a vége.Amikor felkeltem és az ő tündöklő mosolyával találtam szembe magam, teljesen megőrjített.A szeme, a szája, az orra, a haja, mindene tökéletes.
-Harry élsz?-szakította félbe gondolatmenetemet Josh, a fotós.Megráztam a fejem, hogy teljesen feléledjek álmélkodásomból és elvégezhessem kötelességemet.
-Persze, csak elgondolkoztam.-mosolyogtam Joshra, majd tovább pózoltunk a fiúkkal.Viszonylag gyorsan lement a fotózás és Liam kiharcolta nálunk, hogy maradjunk ott és nézzük meg a képeket.Furcsa mód még Zayn is el akart menni, pedig mindig meg szokta nézni a róla készült képeket, hogy biztos jól állt-e a haja.Beálltunk egy laptop köré és a képeket néztük, miközben mindenki kielemezte azokat.
-Ez nagyon jó lett.-nézett rám elismerően Miriam, a menedzserünk.Én csak bólogattam, majd alaposan megnéztem a képet.
-Igen, mert itt épp a csajáról álmodozott.-mondta Louis, mire mindenki mosolyogni kezdett és az arcomat vizslatták.
-Nem a csajom.-vágtam egy durcás arcot és Loura néztem.
-De szeretnéd, hogy az legyen.-mosolygott továbbra is Louis.
-Volt már jobb numerám.-vetettem oda félvárról és dühösen az öltöző felé indultam.Még hallottam, hogy Louis valami olyasmit dünnyögött, hogy "Caroline volt az, igaz?!Ő nekem is bejött.".Máskor erre a kijelentésre behúztam volna neki egyet, de most nem, mert legjobb barátom pontosan rátapintott a lényegre.Szeretném, hogy a barátnőm legyen és tudom, hogy nem mondtam igazat.Sosem volt nála jobb barátnőm.Idegesen csaptam be magam mögött az ajtót és a tükör elé álltam, hogy leszedhessem azt a kilónyi alapozót, amit rám kentek.
*Scarlett*
Tudom, hogy nem kellett volna így beszélnem Leilaval, de annyira kihozott a sodromból.Zaynnel tényleg csak barátok vagyunk.Igaz, hogy megtetszett, de akkor is barátnője van és esélytelen lenne, hogy összejöjjön velem.Kiszaladtam a konyhából, magamra rángattam egy cipőt és futottam, amerre láttam.Már órák óta róttam az utcákat, de lábaim nem fáradtak ki és csak ekkor vettem észre, hogy a Temze egyik elhagyatott részénél vagyok.Erről a tegnap éjszaka jutott eszembe.Lefeküdtem a fűbe és elővettem a zsebemből az Ipodom.Még mázli, hogy nálam van.Feltekertem a hangerőt maxra és a beborult eget fürkésztem.Gyakran a zenébe menekülök, ha félek az egyedül léttől és a gondolataimtól.Lehunytam szemeimet és egyedül a zenére koncentráltam, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy az énekessel együtt énekelek.Gyorsan körbenéztem, hogy senki sem hallja idétlen hangomat, majd egy halvány mosollyal nyugtáztam, hogy senki előtt nem égettem le magam.Folytattam az éneklést számról-számra és lassan elkezdett esni az eső.Nem zavart.Továbbra is ott feküdtem a fűben és énekeltem.6 óráig ott fetrengtem, mint egy őrült aztán rávettem magam, hogy visszamenjek Lihez.Bocsánatot kell tőle kérnem, hisz nem tehet semmiről.A hazaút tovább tartott, mint gondoltam ezért útközben felszálltam egy buszra, hogy lerövidítsem, de így is két órába telt mire hazaértem.Halkan settenkedtem be az ajtón, azt nem tudom miért, de így tettem.Talán csak féltem Leila reakciójától és így akartam húzni az időt.Belopóztam a nappaliba és körülnéztem, de senkit sem találtam.Felmentem az emeletre és Leila szobájába kopogás nélkül nyitottam be.A látvány letaglózott.Li az ágy mellett feküdt csukott szemekkel.Odasiettem hozzá és elkezdtem pofozgatni, hátha felébred, de nem tette.Teste mellett egy doboz gyógyszer volt.Tehetetlenül tovább pofozgattam és ráztam a testét ott, ahol értem.Egyszer egy halk nyöszörgést hallatott.
-Leila!Leila, kelj fel!Leila!-kiabáltam, de nem igazán sikerült elérnem vele semmit.Térdeim megremegtek, miközben mellette guggoltam és hátra estem.Könnyeim patakokban folytak és-bár tudtam, mit kéne tennem-csak sírtam és a nevét kiabáltam.Nem tudom mennyi idő telhetett el.Percek?Órák?Még mindig kiíbáltam és akkor megtörtént az, amire annyira vártam.Li megszólalt.Felkelt.
-Mit akarsz?-kérdezte álmos fejjel.Egyből ülőhelyzetbe tornásztam magam és az arcát vizslattam.Nem pont azt mondta, amit akartam.
-Hogy én mit akarok?Az nagyobb kérdés, hogy miért akartál öngyilkos lenni?Normális vagy?Nem hiszem el!Te teljesen megkattantál!-fakadtam ki.Könnyeimen keresztül kiabáltam rá, amennyire csak bírtam.
-Mi van?Én öngyilkos?-nézett rám teniszlabda nagyságú szemekkel.
-Hisz itt feküdtél és...ott a gyógyszer...én...-makogtam értetlenül és a kezeimmel össze-vissza kalimpáltam.
-Én csak bevettem egy altatót és nem volt kedvem felmászni az ágyig.-küldött felém egy halvány mosolyt, majd komoly arccal tekintett rám.
-Bocsánatot szeretnék kérni.Tudom, hogy nem tehetsz arról, hogy nem emlékszel a dolgokra.Én csak kiborultam és talán tetszik Zayn, de ez nem mentség.-újra folyni kezdtek a könnyeim és Leila arcát figyeltem.Kinyújtotta karajait és én szinte bele estem ölelésébe.
-Szeretlek, te kis buta!-hangján hallottam, hogy mosolygott és vállamon pár könnycseppet éreztem meg, ahogy végig folyt.Tehát nem csak én sírok-Gyere!-fogta meg a kezem, majd leráncigált a konyhába.-Van fagyink!-sipítozott, mint egy őrült.A fagyasztóból kivett két doboz csokiöntetes fagylaltot és az asztalhoz ültünk, hogy nyugodtan elfogyaszthassuk.Rengeteget röhögtünk és beszélgettünk.
-Amúgy szerintem bejössz Harrynek.-mosolyogtam rá két falat között.
-Öhhmm...nem hiszem.-rázta hevesen a fejét.
-De.Láttam hogy nézett rád.
-Hogy?-úgy mosolygott, mint egy óvodás karácsonykor.
-Gerjed rád.-kacsintottam egyet és elkezdtünk röhögni, de mikor már nagyon belemerültünk volna a nevetésbe, megcsörrent a telefonom.-Ki keres éjfélkor?-Li megvonta a vállát és tovább röhögött.Átmentem a nappaliba és elkezdtem a táskámba kutatni a telefonom után.Mikor kezembe akadt mérgelődve pillantottam a képernyőre és az ott látott név kicsit sem enyhített meg.
-Jézusom, Harry!Mit akarsz az éjszaka közepén??-vettem fel a telefont és kicsit sem illedelmesen förmedtem rá esti zaklatómra.Egy pillanatig síri csend volt, majd a vonal túlsó végén lévő fiú mély levegőt vett és egy halk sóhaj után megszólalt.
-Zayn vagyok.Scarlett, beszélnünk kell.-hallottam meg édesen csengő hangját fájdalommal megfűszerezve, amitől elfogott a félelem.
*Scarlett*
Zaynnel kimentünk a konyhába, Leilaékat magukra hagyva.Elég sokat beszélgettünk.Én meséltem neki magamról, ő mesélt nekem magáról.Minden fontosat megtudtam róla, az X-factoros napjairól és az azelőttiekről.Sütöttünk palacsintát.Vittünk be Harryéknek is és akkor megláttuk, hogy Leila bealudt Harry ölében.
-Éhes vagy?-néztem Harryre órási mosollyal az arcomon.
-Nem.Merre van Leila szobája?-suttogott, miközben ő is megeresztett egy mosolyt.
-Az folyosó végén balra.-mutattam a lépcső felé.Harry könnyedén megemelte Leilat és megindult a mutatott irány felé, mi pedig visszamentünk a konyhába.
-Hogy viseli ezt az egészet?-célzott Zayn komoly arccal barátnőm állapotára.Ahogy elnéztem tényleg aggódig.
-Egész jól, sőt nagyon jól.Elmeséltem neki a dolgokat, néha-néha sírt, de tartja magát.Meg kell, hogy mondjam az emlékezetkiesés miatt, sokat változott.Ma nem is cigizett, de gondolom majd a szervezete hiányolni fogja nagyon, úgyhogy ez visszatér, de viszont sokkal kedvesebb.Mindent olyan önfeledten tud csinálni.Ha nem lenne baja, akkor ti sem lennétek itt, mert a csaj tuti elküldött volna titeket egy melegebb éghajlatra.-kacsintottam rá, majd elkezdtem bepakolni a mosogatógépbe a tányérokat, a palacsintasütőre pedig vizet engedtem és elmostam.-Mit szeretnél csinálni?-néztem a fiúra, aki felült a konyhapultra és onnan bámulta cselekedetem.
-Öhmm...nem tudom.Séta?-nézett rám zavarodott fejjel, de a szája sarkában ott bujkált az a csábító mosoly.Bólintottam egyet, majd az előszoba felé vettük az irányt.Felvettük a cipőnket és elindultunk a sötét éjszakába.Órákig sétáltunk és beszélgettünk, majd hajnali fél kettő körül beültünk egy éjjel-nappali kávézóba és ittunk egy forrócsokit.Mikor végeztünk folytattuk utunkat a Temze-partján.A kiürült rakpart kőfalára felültünk és onnan csodáltuk a lassan felkelő napot és csak ekkor jöttünk rá, hogy átbeszéltük az éjszakát.Esett szó a múltamról, a jövőmről, az ő múltjáról és jövőjéről, meg persze a barátnőjéről, akivel most nem igazán vannak jóba.Igen, Zaynnek van barátnője.Valami Bridget vagy ki és modellkedik.Zayn hazakísért és elindult a fiúkhoz, mert holnap, vagyis ma fotózása lesz.Rég nem éreztem ilyen jól magam fiú társaságában.Azt hiszem Zaynben egy jó barátra tettem szert.
*Leila*
Szerencsés hétfő reggel, arra keltem, hogy valaki pofán csap.Amint kinyitottam a szemem egy óriási kézzel találtam magam szemben.Persze csak azért volt óriási, mert az arcom közepén volt.Ledobtam magamról az ismeretlen kezét, majd oldalra fordultam, hogy megtudjam, kivel is töltöttem az éjszakám.Egy göndör fürtökkel keretezett fejet pillantottam meg, amitől rám jött a szívinfarktus és elkezdtem kapálódzni, aminek következtében sikeresen becsavarodott a lábam a takaróba és egy hangos puffanás kíséretében leestem az ágyról.
-Jól vagy?-hallottam meg rekedtes, reggeli hangját és lassan előbújt kómás arca is.
-Aham, csak...a kontaklencsém keresem.-nyöszörögtem vissza, majd felkeltem a földről.
-Persze, persze.-horkant fel, majd visszafeküdt az ágyba.-Mennyi az idő?
-Egy óra lesz hat perc múlva.-néztem rá az éjjeliszekrényen fekvő digitális órára.
-Bassza meg!-pattant ki gyorsan az ágyból és magára rángatta pólóját.-Fél óra múlva fotózásom van.Szia!-nyomott egy puszit az arcomra, majd kiviharzott a szobából és egy nagy ajtócsapódás jelezte pár másodperc múlva, hogy elhagyta a házat.
-Szia!-suttogtam magamban, majd megindultam a konyha irányába.-Reggelt!-mosolyogtam a bárszéken ülő barátnőmnek, aki épp egy tál müzlit majszolgatott.-Hogy telt az este?
-Jól.Végig Zaynnel voltam.Elmentünk sétálni.Beszélgettünk meg ilyesmi.-mondta tök nyugodtan két falat között.
-És történt valami?-húzogattam a szemöldököm, miközben az arcát fixíroztam.
-Dehogyis!Zayn csak barát és amúgy is barátnője.-háborodott fel, ami nekem gyanús volt.
-És ha szingli lenne?-néztem rá jelentőségteljesen.
-Már mondtam, hogy csak barát.Fogd már fel azzal a kis agyaddal, ami megmaradt!Neked is el kell basznod a jókedvem.-kezdett el kiabálni, majd bedobta a müzlis tálat a mosogatóba és egyedül hagyott engem három jó barátommal.Meglepettség, fájdalom és könnyek.
*Leila szemszöge*
Scarlett mindent elmagyarázott az utolsó négy évemről.Furcsa volt úgy hallani azokat, amiket tettem, úgy hogy nem tudok róla.Scarl azt mondta, hogy egy ideig nálam marad, hogy ne legyek egyedül.Amikor haza ment a cuccaiért, rám parancsolt, hogy ne mozduljak el otthonról.Nagyban a tv-t bambultam, amikor megcsörrent egy telefon.Gondoltam, hogy az enyém ezért felvettem.
-Szia Scarlett!Harry vagyok.-hallottam meg egy rekedtes hangot.Úgy tűnik ez a telefon mégsem az enyém.
-Szia Harry!-csipogtam bele a telefonba és direkt megváltoztattam kicsit a hangom, mert kíváncsi voltam, vajon miért hívja Harry Scarlt.
-Hogy van Leila?Még mindig nem emlékszik semmire?-kérdezte aggódó hangon.Szóval rólam beszélnek.
-Jól vagyok.Köszi!Még...-Harry beleröhögött a telefonba és leesett, hogy elrontottam a színjátékom-Basszus!Jó, mindegy!Még mindig nem emlékszem, de Scarl beavatott a múltamba.-mosolyodtam el.
-Hát...öhm...ez most jó vagy rossz hír?-kérdezte elég zavarodott hangon.
-Rossz is meg jó is.-olyan aranyos, hogy érdeklődik irántam.Még sosem találkoztam, ilyen fiúval, aki ennyire nagy hatással lenne rám.
-Akkor örülök is meg nem is.Ha már így te vetted fel a telefont, akkor megkérdezném, hogy nem lenne-e kedved ta...Baszd meg, Lou!Szálj már le rólam.-förmedt rá valakire Harry.
-Kivel beszélsz?-kérdezte az ismeretlen hang.
-Leilaval, de most nem tudnál csöndbe maradni?.-nyafogott Harry.
-Az a csaj, akiről tegnap óta áradozol?Akit megmentettünk?Supermaaaaaaan!-kiabálta el magát az egyed és ahogy hallottam távozott a helyiségből.
-Bocsi, csak nem hagy békén ez a hülye gyerek.Ugye nem hallottál semmit?!-elég kétségbeesett volt a hangja.
-Nem, dehogy.-hazudtam neki.Majd élőben szeretném zavarba hozni.De gonosz vagyok.Naaaa, mindegy.-De mit is akartál mondani?
-Azt, hogy nem-e akarnál találkozni velem?!-mondta félénken.
-Hát...jó, de most ágyhoz vagyok kötve és elég szigorúan, mert Scarl 24órás felügyelet alatt tart.-fintorodtam el, mire ő felröhögött.
-Akkor mi lenne, ha átvenném a felügyeletet?-hallottam hangján, hogy mosolyog.-Mondjuk, ma nyolckor?
-Nekem jó.Akkor este nyolckor.Puszi.-nyomtam ki a telefont, majd elküldtem neki a címem sms-ben és visszamentem tv-t nézni.Nem sok idő telt el és Scarl is megérkezett.
-Nem hagytam itt a telóm?-kiabált a konyhából Scarlett.
-Neeeeeem tudom.-húztam el a magánhangzót.
-Megvan!-kiabált a konyhából, majd megjelent mellettem a kanapén és a telefonját lengette meg az orrom előtt, mire én bólintottam.-Jött egy üzenetem ismeretlen számtól és az van benne, hogy '8kor ott vagyok, addig pihenj.'.Öhmm.Szerintem téves.-értetlenkedett.
-Nem téves.Ez Harry száma.Hívott én meg felvettem és azt mondta, hogy ma meglátogat.-mosolyogtam rá, mire neki felcsillant a szeme.
-Bejön?-húzogatta a szemöldökét, én pedig egy lenéző pillantással illettem.
-Dehogyis!Csak meglátogat.-szemeimet a tv-re szegeztem és elgondolkodtam ezen.Aranyos srác, de nem jön be.
A délután gyorsan eltelt.Scarlettel csináltunk ebédet, pontosabban ő csinálta én meg az asztalon ültem szokásomhoz híven.Megettük a kaját és visszatértünk a tv-hez.Kb. egész nap tv-t néztünk, mert abba nem kell megerőltetni magunkat.Scarl segített felöltözni és megcsinálta a hajam, mert unatkozott.Telibe nyolckor megszólalt a csengő.Felpattantam a kanapéról, hogy kinyissam az ajtót, de vissza is estem rá, mert a lábam még mindig fáj.Scarlett rosszallóan nézett rám, majd elment beinvitálni a a vendégünket, vagyis vendégeinket, mert két fiúval a nyomában lépett be a nappaliba.
-Szia Leila!-mondták egyszerre, majd leültek a kanapéra.
-Sziasztok!Mizujs?-mosolyogtam a két srácra.
-Semmi.Veled?Hogy vagy?-nézett rám Harry smaragdzöld szemeivel.
-Jól.Már nem is fájnak a sebeim.-hazudtam neki.Nem akartam, hogy sajnáljanak.Zayn és Scarlett kimentek a konyhába, mi pedig ketten maradtunk.-Nézünk valami filmet?
-Mit szeretnél nézni?-Harry felállt és a DVD-s szekrényhez ment.
-Nekem mindegy.-elkezdett kutakodni, majd lekapott egy tokot és betette a lejátszóba.Visszaült mellém én pedig kérdőn néztem rá.
-Majd meglátod.-kacsintott és a tv-re szegezte szemeit, én pedig fejemet a vállára hajtottam.Az éhezők viadalát tette be.Amikor Rue meghalt elkezdtem könnyezni Harry pedig letörölte könnyeim, majd folytattuk a filmet.Nem láttam végig, mert karjai közt elaludtam.
*Harry szemszöge*
Amint meghallottam egy lány hangot, ahogy segítségért kiabál, rögtön elkezdtem keresni a zaj forrását.Az egyik ház előtt meg is találtam.A sötétben feküdt egy lány fölötte pedig egy fiú.Gyorsan odasiettem a fiúkkal a nyomomban.Megfogtam a srác vállát és lerántottam a lányról.Feltápászkodott a földről és orrba vágott.Eléggé fel tud idegesíteni, amikor egy lányt vernek meg.Teljes erőből behúztam neki kb. négyszer és elterült a földön.Még fel akart állni, de a fiúk lefogták és nem próbálkozott tovább.Én odamentem a lányhoz, aki szinte ájultan feküdt a fűben.Karjaimba vettem és befektettem a kocsi ülésére, majd szemügyre vettem sebeit.Volt pár lila foltja, ami szinte hangyányinak tűnt a vágásai mellett.Elég erősen vérzett ezért kikiabáltam a fiúknak, hogy jöjjenek gyorsan.Louis bepattant a volán mögé és beindította a kocsit, közben a többiek is beszálltak és szemügyre vették az áldozatot.
-Vigyük kórházba!-kiáltottam és megfogtam a lány kezét.Amint beértünk a kórházba, hordágyra tették és bevitték egy kórterembe.Mi leültünk a várakozóba és vártuk, hogy az orvos jó hírekkel jöjjön.Kb. 22óra körül megjelent.Gyorsan felpattantam és hozzásiettem.
-Ön a hozzátartozója?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen, a barátja vagyok.-hazudtam szemébe, mert tudni akartam, hogy mi van vele.
-Az arcát 6 öltéssel varrtuk össze és elég mély szúrásai voltak.Kómába esett és számításaink szerint hamarosan fel fog ébredni.Már kihívtuk a rendőrséget, akik majd felveszik a vallomásukat és ezeket a kérdőíveket ki kéne tölteni.-nyújtott át pár lapot és egy tollat-Ezek pedig a személyes tárgyai.-adott a kezembe egy zacskót tele cuccokkal.Bólogattam és nagy szemekkel néztem.
-Be lehet menni hozzá?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Igen, de csak egyenként menjenek be.-mosolygott rám.
-Köszönöm szépen!-bólintott egyet és hátat fordítva elment.Besétáltam a szobába és leültem az ágy mellett lévő székhez.Egy darabig csak néztem, majd elővettem a zacskót, amit az orvos adott.Benne voltak a ruhái és az iratai.Elkezdtem kitölteni a kérdőívet a papírjai szerint.Néha-néha megmoccant és morgott egyet, majd békésen folytatta álmát.Amint megtudtam Leilanak hívják és pontosan ma van a szülinapja, ezért szóltam a fiúknak, hogy hozzanak valami csokit és aztán menjenek haza, mert amíg fel nem kel, én nem mozdulok innen.Sokat meséltem neki, habár ő nem igazán hallotta, és egész éjszaka fent voltam, de olyan hajnali hat körül elaludtam.Amikor reggel 10kor felkeltem egy mosolygós arcú lánnyal találtam szemben magam.
-Szia!Te ki vagy?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolya még mindig ott ékeskedett arcán.
-Harry vagyok.Te pedig Leaila.-vigyorogtam rá és még én is meglepődtem hangom biztosságán.
-Harry, Leila.Leila, Harry.-mondogatta újra neveinket, majd rám nézett.-Mi járunk?
-Nem.-arcára értetlenség ült ki.
-Az ápolónő azt mondta, hogy jó fiút választottam, mert egész éjszaka itt volt velem.-vágott továbbra is értetlen képet, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.
-Azt mondtam, hogy a barátnőm vagy, mert csak így engedtek be hozzád.-magyaráztam el neki a dolgot.-Emlékszel arra, hogy mi történt tegnap?
-Nem.Miért vagyok itt?-kérdezte, mire én felmutattam a mutató ujjam, jelezve, hogy várjon egy kicsit és kiszaladtam az orvoshoz
.-Nem emlékszik semmire.-közöltem vele lihegve, mire az orvos megindult a szoba felé és becsukta előttem az ajtót.Miközben kivizsgálta, jött egy lány, aki be akart menni Leilahoz.
-Nem mehetsz be hozzá.-kijelentésemre hátra fordult és felvont szemöldökkel méregetett.-Az orvos most ment be, hogy megvizsgálja.
-Te ki vagy?-engedte el előző kijelentésemet a füle mellett.
-Harry vagyok.Tegnap én találtam rá, miközben az a szadista állat ütlegelte.
-Az én nevem Scarlett.Jól van?-látszott rajta, hogy aggódig érte.
-Hát...az arcát össze kellett varrni, van pár lila foltja, kétszer leszúrták és lehet, hogy emlékezet kiesése van.-húztam el a szám, mire ő is elfintorodott.Leila szobájának ajtaja kinyílt és az orvos lépett ki rajta.Gyorsan felálltunk és odasiettünk hozzá.
-Rövidtávú memóriazavar.-mondta ki egyszerűen-Ma már haza mehet, de folyamatos kontrollra kell járnia.Rögtön hozom a papírokat.-ezzel hátat is fordított nekünk és a folyosó végén lekanyarodott.Nekem mennem kellett egy interjúra, de Scarlett megadta a számát, hogy majd érdeklődhessek Leila után.
*Leila szemszöge*
Scarl segített összepakolni és felöltözni, majd aláírtam a papírokat és indultunk is haza.Az orvos a szívemre kötötte, hogy ne erőltessem meg magam.Még mázli, hogy nyár van és nem kell suliba menni.Kíváncsi voltam, hogy hova tűnt Harry, de inkább nem kérdeztem meg.
-Amúgy neked mióta van jogsid?-furcsálltam, hogy vezethet, hisz tegnap még anyuék vittek minket vásárolni.
-2éve-nem volt igazán kedvem beszélgetni, tehát inkább nem mondtam erre semmit.Amint leparkoltunk a házunk előtt eszeveszett módjára téptem fel a kocsi ajtaját, mire Scarl rám szólt, hogy ne siessek, mert még pihennem kell.Lassan elértünk az ajtóhoz és elővettem a kulcsomat, hogy kinyithassam az ajtót.Amint beléptem, tipikus otthon illat csapta meg az orromat.
-Megjöttünk!!!-kiabáltam el magam, de senki nem jelzett, hogy itthon lenne.-Hol van mindenki?Anyuuuu!Apuuuu!-miután kiordibáltam a tüdőm, láthatólag a semmiért, Scarlettra néztem.Arcáról könnycseppek gurultak le, amit nem értettem, de odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Leila, a szüleid meghaltak.-nyögdécselte ki a szavakat, mire az én szememben is könnycseppek jelentek meg és színezték be arcomat.Térdeim remegni kezdtek és feladták a harcot.Az előszoba közepén rogytam össze és vont magával a sötétség egy másik világba.
*Leila szemszöge*
Leila Williams vagyok.Négy éve az egész családom meghalt egy autóbalesetben.Anyukám, apukám és az öcsém Michael.Mindennap kijárok a sírjukhoz.Úgy érzem, hogy kötelességem.Amikor elmentek otthonról összevesztünk, csak az öcsémtől váltam el harag nélkül.Igazából a családomba még beletartozik a bátyám is, de miután árvák lettünk ő elment.Már 19 éves volt ezért nem kellett árvaházba mennie, de nekem igen.Adam nem volt hajlandó arra, hogy a gyámom legyen.Végül is megértem.Én 14 éves voltam és elhagyott.Óriási trauma volt mindkettőnknek.Ezt ő úgy kezelte, hogy elmenekült, de én nem tehettem ezt, mert árvaházba dugtak, ezért inkább az alkohol és a cigi világába menekültem, amikor csak tehettem és ezt most nem úgy kell érteni, hogy alkoholista vagyok.Nem, nem vagyok az csak egyszerűen szinte minden este kiszöktem a barátaimhoz az árvaházból, de ezek nem csak olyan átlagos barátok voltak, hanem eléggé rossz társaság.Tudtam, hogy nekem nem kéne velük lógnom, de ők ugyanazon mentek át, mint én.Igazából nem is voltunk rendes barátok csak összejártunk, hogy ne legyünk egyedül, hogy legyen kivel bulizni és, hogy gyorsabban teljenek a napok.Egyetlen lány volt, akivel különösen jóban voltam ebből a csapatból.Kipróbáltatták velem egyszer a drogot is, de nem süllyedhettem ennyire mélyre.Max arra volt jó, hogy egy ideig minden problémát elfelejtsek, de erre pont olyan alkalmas a pia is és az igazat megvallva nekem nem jön be a drog.Szörnyű volt ez a négy év, de valahogy túl éltem.Ebben nagy szerepe volt az egyetlen normális barátnőmnek, sőt talán azt is mondhatnám, hogy az egyetlen barátnőmnek.Mindig próbált kihúzni a szarból.Hát néha sikerült, néha nem.Scarlettnek hívják és egyszerűen imádom.Állandóan velem volt, amikor szükségem volt valakire.Neki köszönhetem, hogy túléltem ezt a négy évet.Ez az utolsó éjszakám az árvaházba, mert holnap van a 18. szülinapom és végre eltűnhetek innen.A jövőmmel kapcsolatosan csak annyit tudok, hogy amint kiteszem innen a lábam, elmegyek Scarlettel és a barátommal, Nickkel a régi házunkhoz, mert én örököltem meg.Igen van egy barátom.Nem nagy a szerelem, de legalább nem vagyok egyedül és még jól is bánik velem, ahhoz képest, hogy drogos.Mondjuk félek szakítani vele, mert képes helyben megtépni, de lehet, hogy hamar eljön az ideje ennek is.Már sokat gondolkodtam a szakításon, de nincs elég merszem hozzá, talán lesz valamikor.TALÁN.A pénzzel mázlim van, mert a szüleim vagyonának a felét én kapom meg, a másikat pedig a bátyám, de eddig nem nyúlhattam a pénzhez, mert még nem voltam 18.Ha kikerülök innen, lehet hogy felkeresem Adamat.6 óra van.Ideje indulni anyuékhoz.Gyorsan felkapkodtam a cuccaimat és kimentem a buszmegállóba.A busz pont a temetőtől pár percre tesz le ezért nem tart sokáig az út.Van egy ház nem messze a temetőtől, aminek gyönyörű virágoskertje van és mindig innen csórok különböző virágokat, majd megyek a sírokhoz.Apuéknak köszönök és mondok pár szót, de a tesómmal órákat beszélek.Tökéletes hallgatóság volt mindig is és ez a halála után sem változott meg.Olyan mintha még mindig velem lenne.Mintha minden nap mellette aludnék el és kelnék fel.Egy ideig pszichológushoz kellett járnom, de mindig ellógtam.Az elején rendesen jártam, de a végén már leszartam az egészt, mert nem segített és inkább kijártam a temetőbe.Ez volt az egyetlen menedékem.Mike sírja mellett ültem és könnyeztem.Mindig ezt váltja ki belőlem ez a hely.Rápillantottam a telefonom kijelzőjére, ami este kilenc órát mutatott.Elindultam az árvaházba, hogy minél hamarabb elteljen ez az éjszaka, az utolsó éjszakám ebben a nyomornegyedben.A cuccaimat már két napja összepakoltam.Gyorsan elvégeztem az esti teendőimet és a telefonom fülesét bedugtam a fülembe.Hihetetlen, de Skrillexre aludtam el.Reggel eléggé fel voltam pörögve.Elintéztem a papírmunkát és kimentem az árvaház elé, mert ott várt rám Nick.Segített kivinni a táskám, nem mintha olyan sok cuccom lenne, de legalább kicsit úriemberként viselkedett.Scarl küldött egy sms-t, hogy 2perc és megérkezik.Bepakoltunk a csomagtartóba, majd elindultunk az otthonomhoz.Egy egyszerű, kis családi ház volt, olyan környéken, amilyet a filmekben szoktam látni.Nyugodt légkör.A szomszédos házakat csak egy bokorsor választja el egymástól.A ház előtt van egy kis kert és nincs kerítés.A hátsó udvarban van egy medence és pár darab fa.Nagyon sok emlék fűz ide.Amint beléptünk az ajtón számomra szörnyű látvány fogadott.Az otthonom úgy élt emlékeimben, mint az a hely, amit anya folyamatosan takarít és tökéletesen tiszta.Most pedig dohos szag járja át és mindenhol műanyag zacskóval letakart bútorok és porcicák voltak.
-Hát itt van mit takarítani.-jelentette ki Scarl elég sokatmondó hangon.-De nyugi!Mi segíteni fogunk, ugye Nick?!-nézett az előbb említett fiúra, aki elfintorodott.
-Öhmm...sajnos ma nem érek rá, mert...öhmm...csak...dolgom van.-nyögte ki végül és adott egy puszit arcomra, majd kiviharzott az ajtón.Értetlenül álltam egy helyben, miközben Scarl az arcomat fürkészte.
-Nem izgat.-jelentettem ki és a régi mosókonyhába mentem a takarító cuccokért.Mázlimra még jó állapotban voltak és belekezdhettünk a takarításba.Jó volt, mert kicsit eltereltem a gondolataimat Nickről.Nagyon jól éreztük magunkat egész nap.A házimozit lehoztuk a padlásról és max hangerőn hallgattuk a HITS rádiót.Nagyából végeztünk és négy óra körül Scarlett haza ment.Még kipakoltam a padlásról lehozott cuccokat és egész jól berendezkedtem.Még el kell menni pár dolgot venni.Nyolc órakor úgy döntöttem, hogy elmegyek kaját vásárolni, mert éhen haltam.Bezártam a bejárati ajtót, és lementem a lépcsőn.Már sötét volt és láttam, ahogy kirajzolódik valakinek a körvonala az éjszakai feketeségben, amint a kiskert füvében ül és egy szál cigit szív.A felismerés halvány szikrája tűnt fel, majd kicsit megijedtem, hogy vajon ki is lehet.
-Szia!-hallottam meg barátom hangját és egy óriási kő esett le a szívemről.
-Cseszd meg Nick!-mondtam kicsit nyugodtabban és mellé sétáltam, mire ő felállt és megfogta a derekam, majd olyan közel húzott magához amennyire csak tudott.
-Oké!Kit?-suttogta szinte ajkaimba, de ez után nem éreztem semmi bizsergést, mint amit elvileg kéne.
-Ne legyél hülye!-mondtam nevetve és próbáltam a szemébe nézni, hogy komolyan hangozzon, de ez a sötétség miatt nem igazán sikerült.
-Te vagy a hülye!Kurva!-a hangja nagyon komoly volt, amitől nálam felment a pumpa és teljesen betelt a pohár.
-Jó!Kösz!Élveztem a kapcsolatunk, de menj a picsába!Nekem már nincs kedvem ehhez.Te semmit nem teszel értem.Szörnyen nagy seggfej vagy!-dühödtem fel és kezdtem el kiabálni vele, mire pofon vágott én pedig elfeküdtem a földön, de felálltam.Az élettől már túl sok pofont kaptam ahhoz, hogy most feladjam.
-Te kis csitri!Mi gondolsz magadról?Menj a picsába!-emelte fel ő is a hangsúlyt és újra meg újra megütött.Megint a földön kötöttem ki, de most már nem tudtam felállni.A végtagjaim ólomsúlyúvá nehezedtek és moccanni sem tudtam.Csak a fájdalmat éreztem.Sikoltoztam amennyire csak tudtam, de nem igazán volt hangos, mert alig találtam meg a hangom.Míg a földön elterülve hemperegtem rugdosott ott ahol ért, majd egyszer csak letérdelt mellém és a zsebében kezdett kotorászni, majd mikor megtalálta azt, amit keresett előhúzta kezét a zsebéből és ha jól láttam egy kés volt benne.Rögtön meg is bizonyosodtam arról, hogy az egy kés, mert a combomba szúrta.Belém hasított a hideg penge és kicsordult a vérem.Aztán a hasamba szúrta, majd végighúzta arcomon, ami szörnyen fájt.Éreztem ahogy a bőröm felreped ott, ahol felvágja és megered a vérem.Könnyeimmel vegyülve folyt végig arcomon és fertőtlenítette a sebet.Aztán Nick felém kerekedett és vadul tépte ajkaimat, majd megszűnt a nyomás, már nem éreztem magamon a fiú súlyát, de a fájdalom nem múlt el.Hallottam ahogy Nick egy kiáltást folyt el.Csattanásokat is hallottam, amiből arra következtettem, hogy verekedik valakivel, de amikor sikerült kinyitnom a szemem már semmit sem láttam.Hirtelen karokat éreztem meg magamon, majd felemelt a fűből és valami puhára tett.Próbáltam felismerni, hogy hol vagyok, de nem sikerült felfognom.Csak hangokat hallottam.Több ember hangját, méghozzá fiúkét.Olyan négyen, öten lehettek.
-Vigyük kórházba!-mondta az egyik, de a folytatást nem hallottam.A hangok olyanok voltak, mintha víz alatt lennék és a felszínen beszélgetnének és aztán teljesen elhalkult a világ, mert elragadott a sötétség és elájultam.
