1.fejezet~Hol vannak...?

*Harry szemszöge*


Amint meghallottam egy lány hangot, ahogy segítségért kiabál, rögtön elkezdtem keresni a zaj forrását.Az egyik ház előtt meg is találtam.A sötétben feküdt egy lány fölötte pedig egy fiú.Gyorsan odasiettem a fiúkkal a nyomomban.Megfogtam a srác vállát és lerántottam a lányról.Feltápászkodott a földről és orrba vágott.Eléggé fel tud idegesíteni, amikor egy lányt vernek meg.Teljes erőből behúztam neki kb. négyszer és elterült a földön.Még fel akart állni, de a fiúk lefogták és nem próbálkozott tovább.Én odamentem a lányhoz, aki szinte ájultan feküdt a fűben.Karjaimba vettem és befektettem a kocsi ülésére, majd szemügyre vettem sebeit.Volt pár lila foltja, ami szinte hangyányinak tűnt a vágásai mellett.Elég erősen vérzett ezért kikiabáltam a fiúknak, hogy jöjjenek gyorsan.Louis bepattant a volán mögé és beindította a kocsit, közben a többiek is beszálltak és szemügyre vették az áldozatot.


-Vigyük kórházba!-kiáltottam és megfogtam a lány kezét.Amint beértünk a kórházba, hordágyra tették és bevitték egy kórterembe.Mi leültünk a várakozóba és vártuk, hogy az orvos jó hírekkel jöjjön.Kb. 22óra körül megjelent.Gyorsan felpattantam és hozzásiettem.


-Ön a hozzátartozója?-kérdezte felvont szemöldökkel.


-Igen, a barátja vagyok.-hazudtam szemébe, mert tudni akartam, hogy mi van vele.


-Az arcát 6 öltéssel varrtuk össze és elég mély szúrásai voltak.Kómába esett és számításaink szerint hamarosan fel fog ébredni.Már kihívtuk a rendőrséget, akik majd felveszik a vallomásukat és ezeket a kérdőíveket ki kéne tölteni.-nyújtott át pár lapot és egy tollat-Ezek pedig a személyes tárgyai.-adott a kezembe egy zacskót tele cuccokkal.Bólogattam és nagy szemekkel néztem.


-Be lehet menni hozzá?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.


-Igen, de csak egyenként menjenek be.-mosolygott rám.


-Köszönöm szépen!-bólintott egyet és hátat fordítva elment.Besétáltam a szobába és leültem az ágy mellett lévő székhez.Egy darabig csak néztem, majd elővettem a zacskót, amit az orvos adott.Benne voltak a ruhái és az iratai.Elkezdtem kitölteni a kérdőívet a papírjai szerint.Néha-néha megmoccant és morgott egyet, majd békésen folytatta álmát.Amint megtudtam Leilanak hívják és pontosan ma van a szülinapja, ezért szóltam a fiúknak, hogy hozzanak valami csokit és aztán menjenek haza, mert amíg fel nem kel, én nem mozdulok innen.Sokat meséltem neki, habár ő nem igazán hallotta, és egész éjszaka fent voltam, de olyan hajnali hat körül elaludtam.Amikor reggel 10kor felkeltem egy mosolygós arcú lánnyal találtam szemben magam.

-Szia!Te ki vagy?-kérdezte felhúzott szemöldökkel, de mosolya még mindig ott ékeskedett arcán.

-Harry vagyok.Te pedig Leaila.-vigyorogtam rá és még én is meglepődtem hangom biztosságán.

-Harry, Leila.Leila, Harry.-mondogatta újra neveinket, majd rám nézett.-Mi járunk?


-Nem.-arcára értetlenség ült ki.


-Az ápolónő azt mondta, hogy jó fiút választottam, mert egész éjszaka itt volt velem.-vágott továbbra is értetlen képet, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.


-Azt mondtam, hogy a barátnőm vagy, mert csak így engedtek be hozzád.-magyaráztam el neki a dolgot.-Emlékszel arra, hogy mi történt tegnap?


-Nem.Miért vagyok itt?-kérdezte, mire én felmutattam a mutató ujjam, jelezve, hogy várjon egy kicsit és kiszaladtam az orvoshoz


.-Nem emlékszik semmire.-közöltem vele lihegve, mire az orvos megindult a szoba felé és becsukta előttem az ajtót.Miközben kivizsgálta, jött egy lány, aki be akart menni Leilahoz.


-Nem mehetsz be hozzá.-kijelentésemre hátra fordult és felvont szemöldökkel méregetett.-Az orvos most ment be, hogy megvizsgálja.


-Te ki vagy?-engedte el előző kijelentésemet a füle mellett.


-Harry vagyok.Tegnap én találtam rá, miközben az a szadista állat ütlegelte.


-Az én nevem Scarlett.Jól van?-látszott rajta, hogy aggódig érte.


-Hát...az arcát össze kellett varrni, van pár lila foltja, kétszer leszúrták és lehet, hogy emlékezet kiesése van.-húztam el a szám,  mire ő is elfintorodott.Leila szobájának ajtaja kinyílt és az orvos lépett ki rajta.Gyorsan felálltunk és odasiettünk hozzá.


-Rövidtávú memóriazavar.-mondta ki egyszerűen-Ma már haza mehet, de folyamatos kontrollra kell járnia.Rögtön hozom a papírokat.-ezzel hátat is fordított nekünk és a folyosó végén lekanyarodott.Nekem mennem kellett egy interjúra, de Scarlett megadta a számát, hogy majd érdeklődhessek Leila után.


*Leila szemszöge*


Scarl segített összepakolni és felöltözni, majd aláírtam a papírokat és indultunk is haza.Az orvos a szívemre kötötte, hogy ne erőltessem meg magam.Még mázli, hogy nyár van és nem kell suliba menni.Kíváncsi voltam, hogy hova tűnt Harry, de inkább nem kérdeztem meg.


-Amúgy neked mióta van jogsid?-furcsálltam, hogy vezethet, hisz tegnap még anyuék vittek minket vásárolni.


-2éve-nem volt igazán kedvem beszélgetni, tehát inkább nem mondtam erre semmit.Amint leparkoltunk a házunk előtt eszeveszett módjára téptem fel a kocsi ajtaját, mire Scarl rám szólt, hogy ne siessek, mert még pihennem kell.Lassan elértünk az ajtóhoz és elővettem a kulcsomat, hogy kinyithassam az ajtót.Amint beléptem, tipikus otthon illat csapta meg az orromat.


-Megjöttünk!!!-kiabáltam el magam, de senki nem jelzett, hogy itthon lenne.-Hol van mindenki?Anyuuuu!Apuuuu!-miután kiordibáltam a tüdőm, láthatólag a semmiért, Scarlettra néztem.Arcáról könnycseppek gurultak le, amit nem értettem, de odaszaladtam hozzá és megöleltem.


-Leila, a szüleid meghaltak.-nyögdécselte ki a szavakat, mire az én szememben is könnycseppek jelentek meg és színezték be arcomat.Térdeim remegni kezdtek és feladták a harcot.Az előszoba közepén rogytam össze és vont magával a sötétség egy másik világba.